Mandolin

A mandolin kis pengetős hangszer. Elsősorban műkedvelő vagy népzenei hangszerként, de a műzenében is használatos. Sokféle formájú, méretű, hangolású változata van. Pengetővel szólaltatják meg. Leggyakrabban négy dupla fémhúrja van, a hegedűvel azonos módon behangolva. A napjainkban is használt mandolintípusok a következők: Nápolyi mandolin: ez a legrégebbi, hagyományos változat. Cseppszerű formája, nagyon öblös, domború teste van, ovális hanglyukkal, a húrláb magasságában megtört tetővel. A nyak a 10. bundnál csatlakozik a testhez. Portugál mandolin: a nápolyi mandolinhoz hasonló körvonalú, de teste kevésbé öblös. A gitárhoz hasonló konstrukció szerint sík tetővel, kávával, feszített hátlappal épült hangszer. Bluegrass mandolin: a 20. század elején született, Orville Gibson (1856-1918) manufaktúrájában. Észak-Amerikában napjainkban ez a legnépszerűbb típus. Keskeny kávája, hegedű módjára faragott domború teteje és háta van. Ennek a hangszernek a hangolásán, húrozásán, játékmódján kívül már szinte semmi köze sincs az eredeti mandolinhoz. Mandolin-bendzsó: a mandolin húrozásának, nyakának és a bendzsó dobszerű, membrános rezonátortestének összeházasításából született viszonylag modern hangszer. Dél-amerikai mandolinok: változatos formájú és húrozású hangszerek, szinte mindig kávás felépítésűek. A perui mandolinnak öt dupla húrja van, az ecuadori bandolinnak öt tripla húrja, egyaránt gitárszerű (kvart-terc) hangolással.
Tovább